1. Fejezet
Ház az erdő mélyén
„Mielőtt
szembenézel a gonosszal, előtte el kell pusztítanod a saját démonjaid.”
És
most jöjjön egy kis reklám….
CSÖRRR
-
Halló? Oh, te vagy az Kazuya? Igen, úton
vagyok. Még egy óra és odaérek. Sajnos útlezárás miatt kénytelen vagyok kerülni
egyet. De átvágok az erdőn és mári-
-
……
-
Nem és nem! Ezerszer elmondtam már, hogy
nem akarok semmiféle bulit! Nincs semmi, amit ünnepelnem kéne!
-
2 hét múlva 30 leszel. Még most kell
kiélvezned a fiatalságodból azt, ami még maradt. Nehéz időn vagy keresztül, de
ideje lenne túllépned rajta! Még mindig nálad van a gyűrű, nem igaz? Arról volt
szó, hogy elfelejted őt. Újítsd be egy új csajt, vagy kettőt.
-
Nem az a típus vagyok, aki leissza magát
és kefél azzal a nővel, akinek a legnagyobb a melle. Bocs…
-
Nocsak ki beszél, az úriember. A hűséges
és lojális…. ezért lettél padlóra ejtve! Mi bajod lehet abból, hogy egy kicsit
ÉLSZ?!
-
…..
-
Ruka, ott vagy még? Nézd, nem akartalak
megbántani, de ez az igazság. Túlságosan földhözragadt vagy. Mit árthat neked
egy kis változatosság? Annyi jó nő van a városban! Randizz! Lassan fél éve
játszod a magányos farkast.
-
Még most sem hiszem el, hogy pont te
vagy az kettőnk közül, aki boldog házasságban él és mégis ilyen tippeket ad.
-
Na figyu. Ma este lesz egy kis parti a
Terra Blues-ben. Lesznek csajok, jó zene, hangulat. Nem olyan gázos, mint a mi
tavalyi céges bulink, hehehe.
-
Én… - Ruka csak egy mélyet sóhajtott,
nem is figyelt arra, amit Kazuya mondott. Egy pillanatra a kesztyűtartó felé
nézett, majd hirtelen – A FRANC!!!
FÉÉÉÉÉK
Ruka autója elé egy hatalmas
szarvas vágtatott ki, amit kis híján a férfi elütött. Miközben próbálta
kikerülni az állatot, a kocsi kifordult az út szélére és lecsúszott egy mély
gödörbe. Ruka előrecsapódott és nekiütközött a kormánynak.
PUFF
-
Uff… azt a büdös. De jó, hogy ez a vacak
légzsák működött. – Ruka a telefonja felé nyúlt. – Nem tört el, huh… De nincs
térerő. Várjunk csak, mi ez a kopogó hang? – kinézett az ablakon – Eső. Szupi,
már csak ez hiányzott az életemből, köszönöm Uram! -Ruka kicsatolta az övét,
lassan felült, érezte, hogy zúg a feje, de vért nem látott, ez megnyugtatta,
egy pillanatra. – H...hol vagyok, ez még mindig az erdő, ugye? – lassan
hátradőlt – ez nem az én napom… megvárom míg eláll, nem tudom egyedül kihúzni a
kocsit a sáros gödörb-
-
Jó napot, uram!
-
AZ ISTENIT!!!!
– Ruka hátravágódott a rémülettől. A kocsi ablakából ugyanis egy sötét, öreg
alak nézett vissza rá.
-
Elnézést, hogy megijesztettem, de
halottam egy hatalmas csattanást. Nem valami barátságos az idő. Mi lenne, ha
inkább egy kellemesebb helyen vészelné át a vihart? Ez az eső még csak a
kezdet. Egész napra vihar várható.
-
Az időjárás jelentés szerint mára
napsütés volt a terv. De lassan a médiában sem lehet hinni.
-
Csak az Úrban higgy, fiam. Jőj, itt élek
nem messze az erdő mélyén.
-
Egyedül?
-
Nem, nem egyedül. A feleségemmel. De ő
nagyon beteg. Egész nap pihennie kell.
-
Sajnálom, ha esetleg tudok segíteni,
akkor…
-
Rajta már csak az Úr szeretete segíthet.
Ruka úgy érezte, valami baj van
ezzel a családdal. De nem volt más választása, követte az idős urat. – csak nem ragad baltát és csapja le a
fejem - gondolta
-
Minden rendben?
-
Igen…csak a fejem… kicsit bevertem,
mikor az a szarvas kiugrott elém.
-
Ne aggódjon, majd én gondoskodom
magáról. Oh, mielőtt elfelejtem, a nevem Edward.
-
Ruka, Ruka Muro. – egy pillanatra
elnémult- talán nem kellett volna megmondanom az igazi nevem, mi van, ha
tényleg forral valamit? Te jó ég, ez az ember olyan öreg, hogy menni is alig
bír, mit árthat nekem?
-
Itt is volnánk, az én kis otthonomban.
Edward bevezette Ruka-t a lakásba.
Az épület dohos volt, erős festék és ammóniaszag árasztotta el a helységet.
-
Üljön le és helyezze magát kényelembe.
Addig én főzök egy teát. Sajnos alkohollal nem tudom megkínálni. Tudom most egy
pohár vodkának vagy whiskynek jobban örülne. Az én házam a magáé is, de szeretném
figyelmeztetni, bárhová mehet, kivéve a második emeleten az utolsó szobába. Ez
nagyon fontos! Megértette?
Ruka szemei kikerekedtek – tudtam
én, hogy van itt valami csapda… mibe keveredtem? – nem tehetett mást,
bólogatott.
Edward lassan kiment a szobából,
Ruka pedig úgy érezte, nincs egyedül.
- Talán a beteg felesége van
abban a szobában? Ez tűnik logikusnak. – percekig csak magában motyogott,
és ahogy telt az idő a fiatalember észrevette, hogy már majdnem egy óra is
elmúlt Edward távozása óta. – Hol van ennyi ideig? Talán jobb lenne, ha
utánanéznék. Még az hiányzik nekem, hogy meghaljon itt nekem egy ember.
Ruka lassan felállt a székből és
megindult az emelet felé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése