3. Fejezet
Csak egy rémálom
Ruka homályos látása lassan kezdett kitisztulni és egy ismerős arc körvonalazódott ki előtte:
- Haver, semmi baj, csak álmodtál! Nyugodj meg.
- Kazuya? Te… hogy kerülsz ide?
- A kórházból hívtak, eléggé beparáztam, mikor meghallottam mi történt veled.
- Mióta vagyok itt?
- Egy napja. Elég csúnyán beverted a fejed.
- Ho…hol van Edward?
- Kicsoda?! – Kazuya arcán egyre nagyobb lett az aggodalom
- Egy idős férfi. Ő volt az, akinél meghúztam magam, miután az a szarvas kiugrott elém… Egy nagyon koszos, régi házban. Várjunk csak. A festmény. Az a festmény majdnem megölt! – Ruka hangja egyre jobban remegni kezdett, ahogy a festményre gondolt – az a szag, a holtte-
- Ruka, fékezz! Miről beszélsz? Nem volt semmi ház a baleset helyszínén! Komám… a kocsidban találtak meg téged eszméletlenül. Vérző fejjel hoztak be téged. Senki sem él arra, még hajléktalanok sem! Gyilkos festmény? Te jó ég, te aztán alaposan lezúztad magad!
- A...azt akarod mondani, hogy mindezt csak álmodtam? De olyan valódinak tűnt. Főleg a szag, a festék és az ammónia… Még most is érzem! Marja a torkomat!
- A gyógyszereket érzed. Semmi nem volt abban az erdőben. Az egyetlen embert, akit ott találtak, az te voltál.
Ruka nagyokat sóhajtva próbált felülni, ki akarta venni az orrában lévő infúziót, ami egyre kellemetlenebb érzést váltott ki belőle, de az egyik nővér rárivallt:
- Nem piszkálni! Azért van az ott, mert ott a helye.
- De… alig kapok levegőt. És nagyon kellemetlen….
- Nem azért van itt, hogy panaszkodjon, hanem, hogy gyógyuljon. Ez itt egy kórház nem pedig egy panzió. Szóval fejezze be a nyafogást és igya ezt meg.
- Micsoda egy vén pokróc- morogta Kazuya
A nővér odaadta a poharat Ruka-nak és bosszúsan kicsosozogott. A feszült hangulatot egy kedves hang törte meg:
- Rachel mindenkivel ilyen mogorva. Mutasd magad. Talán tudok segíteni, hogy ne legyen annyira kényelmetlen.
- Hmm.. Köszönöm…Ő…
- Yoko. Yoko Hakuro – A nővér kedves volt, fiatal és nagyon csinos. Óvatosan megigazította Ruka infúzióját. Kazuya szemei azonnal megakadtak a fekete hajú, karcsú derekú szépségen. Már épp kérdezni akart, de a nő megelőzte – Tudom mit akarsz és a válaszom, nem. Nem randizom veled.
- Nem velem kéne, hanem vele! – Kazuya a barátja felé mutatott – Fess, fiatal és magányos, kéne neki egy nő, aki egy kicsit, tudod…gondoskodik róla
- Kazuya kérlek, fejezd be. Már így is épp elég megalázó helyzetben vagyok. Ráadásul, ott van a gyűrű az ujján.
Rukának igaza volt, Yoko ujján tényleg ott fénylett egy aranygyűrű.
- Oh… akkor lényegtelen. – Kazuya csalódottan elfordult és körbesétált a teremben, miközben Yoko ellátta a beteget.
- Nagyon helyes fiatalember vagy. Biztos találsz magadnak valakit. Had nézzem csak a fejed. Mi történt veled? Ez egy elég csúnya pukli! Te szegény… - a nővér óvatosan elsimította a férfi haját. Barna szemeiben mély bánat tükröződött– mitől lehet ennyire letört? – gondolta magában – úgy tűnik ez a tasak kifogyott. Jobb lesz, ha kivesszük. Ez egy picit fájni fog, de ne félj, óvatos leszek
- Yoko! Ne pátyolgasd már azt az alakot! Ez egy felnőtt férfi és nem gyerek! – Rachel szavai üvegszilánkként hasítottak a levegőben, de Yoko úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a szavait, és kivette az infúziót.
- Aú! – Ruka felszisszent
- Mondtam, hogy fájni fog. Így ni. Kész is. Dr. Smith mindjárt itt lesz, addig feltétlenül itt kell maradnod. Most pihenj.
- Köszönöm. Így már sokkal kényelmesebb.
Yoko felírt néhány adatot Ruka kórlapjára, majd kiment. A két férfi ismét a vén pokróccal volt kénytelen egy levegőt szívni:
- Ha tőle is randit mersz kérni, esküszöm… kibelezlek!
- Ilyesmi eszembe se jutott. Ez a nő…pfúj… randa és öreeeg. A barátom vagy, nem akarlak megölni.
- Akkor jó, most megnyugodtam. Kár, hogy Yoko házas, tényleg nagyon vonzó. Csodálatos alakja van.
- Hohó! Szóval neked is bejön, mi?
- …..
Rachel nővér mogorva léptekkel kőrözött a szobában:
- Hol van ennyi ideig a doktor úr? Ez a két pacák kezd az idegeimre menni. –morogta
Hirtelen egy magas, középkorú férfi lépett be az ajtón. Rachel fellélegzett:
- Na végre, doki. Hol volt idáig?
- Elnézését, hogy megvárattam önöket, de sürgős szívműtéten kellett részt vennem. A nevem Dr. Aiden Smith. Ön pedig, Ruka Muro. – az férfi elővett egy kisméretű lámpát és Ruka szemeibe világított – itt minden rendben. Most arra szeretném kérni, hogy kövesse az ujjamat. Nagyon jó. Mutassa a fejét. Érez valami szokatlant? Vannak kellemetlen tünetei? Fájdalom, szédülés, hányinger?
- Csak a fejem fáj, de elviselhető.
- Ez nem meglepő, egy karambol után. Csúnyán megsérült, de szerencséje van. A vizsgálatok alapján nem történt semmi komoly, nincs agysérülés vagy belső vérzés. A CT felvételei nem mutatnak semmi kóros elváltozást. Ettől függetlenül, ha lehet, pár napot pihentesse a fejét és ha bármi probléma adódna, vagy rosszul érezné magát, azonnal hívjon.
- Értem.
- Felírok néhány gyógyszert és utána haza is mehet. – Dr. Smith átadott Rukának pár receptet - ezektől esetleg bágyadt és aluszékony lehet, ezért ha teheti, pihenjen. Rendben? Továbbá felléphet homályos látás is. Szóval néhány napig ne vezessen.
Ruka átvette a papírokat és bólogatott. Az esze csak azon járt, hogy minél hamarabb otthon lehessen. Túl akart lenni ezen a rémes napon, lemosni magáról a hátborzongató emlékeket és aludni egyet a saját ágyában. Hiába mondta Kazuya, hogy csupán álmodta az egészet, Ruka biztos volt benne, hogy ami abban a házban történt, az valódi volt. De nem akart a legjobb barátjával újabb felesleges vitába szállni, ezért nem szólt egy szót sem.
- Gyere pajti, hazaviszlek.
- Nem kell, haza tudok menni egyedül is.
- Megőrültél? Így?! Két lépést sem tudsz megtenni anélkül, hogy összeesnél. Nézz magadra!
- Eddig sem voltam jó formában. Tényleg nem kell, menj haza a családodhoz. A kislányod már biztos aggódik érted.
- Nem hagyom, hogy ebben az állapotban egyedül flangálj az utcán. Még a végén megtámadnak és kirabolnak. Az orvos megmondta, pihenned kell. Hazaviszlek és kész, nincs vita. Megígértem! Emlékszel a kisujjeskünkre? Mindig megvédjük egymást.
- Okééé. –Ruka nagyot sóhajtott. Feladta a küzdelmet. Nem akarta kihasználni Kazuyát, de nem volt más választása. – de csak hazaviszel és kész!
Ruka pillanatok alatt elaludt a kocsiban. Mikor magához tért már félúton jártak.
- Te jó ég. Csak nem bealudtam?
- De és iszonyúan horkolsz! Hogy érzed magad?
- Igazad volt, jó hogy nem indultam el gyalog. Egyáltalán Brooklynban vagyunk még?
- Persze. Azt hitted, hogy majd elrabollak? Ne nevettess!
- Csak ez a hely nem olyan ismerős.
- Pedig én erre járok minden nap haza. Megspórolok egy órát. Nem túl forgalmas ez a rész, de éppen ezért szeretek erre utazni. Kicsit kihalt és üres. Jut eszembe, kajás vagy? Van itt egy Isteni büfé, remek mexikói tálat készítenek.
- Nem is tudom mikor ettem utoljára. Mióta elment…. Nemigazán főzök magamra.
- Ezért vagy ilyen sovány. Én meg nem győzöm leadni a pluszkilókat az én drágaságom főztje után... BASSZUS!!!
Kazuya hirtelen lefékezett. A kocsi hátsó része fel is csappant.
- Te jó ég, mi van?- kiáltotta Ruka
- Az asszony megkért, hogy vegyek neki… öh... megvan. A lista! Uh... teljesen kiment a fejemből. Nézd, itt van egy szupermarket. Gyorsan beszaladok, 5 perc az egész.
- Cherry Shop? Miféle üzlet ez? Még sosem jártam itt.
- Nem túl forgalmas, de mindenük van. Hetente egyszer idejövök. Remélem az asszony nem tépi le a fejem!
- V...várj, én is megyek. Nem akarok a kocsiban fél órát aszalódni. – Ruka kiszállt a kocsiból, majd körbenézett – ez a hely elég… kihalt. Remélem bent van légkondi. Kicsit éget a nap idekint.
A bolt falán, hatalmas betűkkel, rózsaszínen virított a Cherry Shop felirat. Ruka egy pillanatra elmosolyodott:
- Még egy ilyen lüke nevet. És ez a szín, juj. Mintha valami szexshop felirat lenne.
- Ízkése lehet nincs, de jók a termékeik. Na, gyere.
A bolt belseje még jobb kedvet váltott ki Ruka-ból. Szinte már nevetni tudott volna a látványtól. Minden cseresznye mintás és színű volt még a falak is! A dolgozók cseresznye formájú sapkát és rózsaszín munkaruhát viseltek. A zene iszonyat rossz volt és hamis, valami régi pop miuzsika szólt. Kazuya elővette a listát és előre indult. Ruka egy ideig még élvezte a fájdalmasan vicces látványt. Egy pillanatra el is feledkezett a korábban vele történtekről. Végül a fején lévő sérüléseknek heves viszketése billentette vissza a valóságba. És közben azzal is szembesülnie kellett, hogy szem elől vesztette Kazuyát. Szerencsére meghallotta a hangját és egy idegen nőét is. – már megint próbálkozik? - Ruka gyorsan megindult a zöldséges pult felé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése