4. Fejezet
Sarah
Az üzletben egyetlen helyiséget nem fedett rózsaszín
tapéta és cseresznye mintájú kiegészítő, méghozzá a raktárat. Itt töltötték a
dolgozók azt a minimális szünetüket, amit főnöküktől kaptak és ide jártak ki
sutyiban dohányozni. A legtöbb kolléga a padokon ült és fogyasztották
ebédjüket, mások egyszerűen csak lazítottak, beszélgettek, pletyiztek. Egyet
kivéve. Egy sötétszőke, copfos, szemüveges fiatal nőt, aki az egyik
selejtezésre váró munkagépen csücsült, kezében egy fegyverkatalógust
lapozgatva. Hangos metál zene szólt a fejhallgatójából. A többiekhez hasonlóan
ő is rózsaszín egyenruhát viselt, leszámítva a lábbelijét, nem munkacipő, hanem
vastag, bőr acélbetétes bakancs volt rajta. Cseresznye mintájú sapkája tele
volt kitűzőkkel, legtöbbjük metál és rock zenekarok bandáját ábrázolta, de
voltak rajta vicces és obszcén szövegű kitűzők is, például: „fogadd el, hogy
seggfej vagyok!”, „Ne szólj be és nem fog fájni a képed!”, „Vénusz Ánusz” stb.
Az egyik kis cseresznyének fekete filccel át volt firkálva a szeme egy nagy
X-re. Örült, hogy végre egy kicsit egyedül lehet, távol az idegesítő
vásárlóktól. Sokáig azonban nem tudta élvezni a szünetét, mert valaki
megzavarta:
- Sarah, tudnál egy kis tüzet adni?
Sarah egy szót sem értett a bömbölő zene miatt, de a
kolléga árnyéka elvette tőle a lámpafényt, így kénytelen volt foglalkozni vele:
- Kopj le! – felelte, majd folytatta az olvasást
- Seggarc! – mondta bosszúsan a nő
- Ha nem tetszik, ne bámuld! Mellesleg nem
dohányzom, rákot okoz.
- Na persze – legyintett a kolléga, majd elment
Hirtelen egy alacsony, kopaszodó fickó lépett be a
raktárhelyiség ajtaján. Ő volt a műszakvezető, Miles Dough. Hangosan
felüvöltött:
- Vége a pihenőnek, hölgyeim! Gyerünk, munkára fel!
- Franc, még egy szál cigit sem hagynak elszívni!
A rózsaszín egyenruhás dolgozók lassan elhagyták a
raktárat, Sarah azonban meg sem moccant.
- Sarah! Emeld már meg azt a ványadt
valagadat és töltsd fel a 12-es sort!!! Matthew, tied a 3-mas! Susan, te nő vagy
irány szépségápolás, kifogytak a polcok a tamponból! Valamelyik, idióta
istenátka megint szart kevert az üdítőknél, Carol, menj és takaríts fel.
Gyerünk, mozgás, mozgás!!!
Sarah ledobta a magazint, megigazította gyűrött
ingét és megindult az áru felé. Miközben kihúzta a raklapot, Matthew sétált el
mellette, közben hümmögött:
- Már megint én szívok ezzel a nyavalyás sorral. Hé,
Sarah, várj! – Matthew a nő felé fordult - Mond nem volna kedved cserélni?
Sarah csak forgatta a szemeit és ment tovább. A
férfi pedig folytatta a siránkozást:
- Elegem van ebből a melóból, mindig én kapom a
legnehezebb árut!
- Ne rinyálj, hanem dolgozz. Ha nem tetszik, mondj
fel! Nem erre vállalkoztál? Ha nem
bírod, az a te bajod, nem az enyém. Most pedig tűnj el az útamból! Veled
elletétben én haladni szeretnék!
De Matthew nem adta fel, tovább erősködött és nem
vette észre, hogy kezdi átlépni Sarah tűréshatárát. Rájött, nem elég a szép
szó, nem játszotta tovább a szépfiút, fogta és rácsapott a fenekére. Ezzel
elkövetve a legnagyobb hibát. Sarah azonnal megfordult és megragadta a férfi
karját, olyan erősen szorította, hogy Matthew felordított:
- A kurva anyád! Ereszd el a karom!
- Nagyszerű!
- a nő engedett szorításból - most, hogy áttárgyaltuk anyám
foglalkozását, lennél szíves a büdös picsába elhúzni?! Vagy azt akarod, hogy
eltörjem azt a vézna karodat? – Sarah arcán gúnyos vigyor jelent meg - jegyezz
meg valamit, én nem teszek senkinek semmilyen szívességet! Elvégzem a munkámat,
végezd el te is a tied!
- Basszus, eressz már, de hülye liba! Már kékül a
karom!
Sarah elengedte a férfi karját és megindult a 12-es
sor felé. Míg Matthew zsörtölődött, egy másik férfi is közeledett áruval
megpakolva. A látvány számára nem volt szokatlan:
- Látom megint nem bírsz magaddal. Tudod, hogy Sarah
nem bírja, ha hozzáérnek, főleg egy ilyen perverztől, mint te.
- Kis híján eltörte a karom, az a lotyó!
- Higgadj le. Majd segítek, te nyuszi. Melyik sorra
osztott be az a kopasz?
- 3-mas. – morogta Matthew
- Oh, értem, már megint te kapod a nehezét. Sebaj,
besegítek, de ha lehet, hagyd békén azt a lányt.
- Miért nem rúgja ki az a vén szivar? Esküszöm, az
ördöggel nem ilyen nehéz, mint vele!
- Hahaha! Biztos, hogy a főnöknek van ennél nagyobb
gondja is. Nem fogja kihajítani a legerősebb nőt a csapatból, az üzlet így is
nagy szószban van. A bevétel kevés a kiadás sok, nincs elég vevőnk. Lehet, hogy
lassan lehúzzák a rolót és az utcára kerülünk.
- Már az is jobb lenne, mint ez a rózsaszín
rémálom!
- Ha elfogadsz egy tanácsot, jobb, ha keresel másik
állást. Én már megtettem, ez az utolsó hetem itt.
- Ne nevettess! Hova mész?
- Egy autókereskedésbe, nagyobb a gázsi, ha érted
mire gondolok.
- Talán nekem is váltani kéne, ez a hely egy vicc!
A két férfi áthaladt a tisztító szerekkel
megrakodott soron egyenesen a 3-mas sorhoz, ami az elektronikai osztály
volt. Közben egy ismerős arc is
felbukkant a polcok között, Ruka volt az, aki magányosan bolyongott az
üzletben, miután kiderült, hogy barátja Kazuya, csak az unokahúgával
találkozott. Nem akarta zavarni őket, ezért gondolta körbenéz egy kicsit.
Tekintete a parfümosztályra tévedt, és fájdalmas gondolatok töltötték meg a
szívét. Mint egy illatos kis kölni felhő, úgy villant elé egy régi emlék róla
és kedveséről, akinek kezére éppen egy porcelán üvegcséből spriccelt parfümöt.
A nő kuncogott és Ruka nyakába ugrott, hosszú percekig szorosan átkarolva őt. A
férfi arcán hatalmas volt az öröm és nevetett. A kacajt szinte hallotta a
levegőben. Ruka egy pillanatra úgy érezte, ez mind a jelen, nem a múlt. Annyira
elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette a mögötte közeledő árufeltöltő
kollégát. A felé közeledő szőke nő hátrafelé baktatott, de az nem nézett hátra
és hirtelen:
CSATT!!!
- A kénköves ménkűbe! – a nő nagyot esett hátra, az
általa cipelt áruból jó néhány a földre hullott – Neked is csak dísznek van a
szemed?! – kiáltott hangosan
- Jesszusom, ne...ne haragudj! várj, had segítsek. –
Ruka lehajolt, hogy felsegítse a lányt, de az ellökte őt:
- Hagyj! Már így is elég bajt okoztál. Mi ütött
beléd?
- Sa…sajnálom, én csak… Megsérültél? Ööö… - Ruka a
névtáblára pillantott – Sarah?
- Nem. ÁÁH… már csak ez hiányzott – Sarah rózsaszín
felsőjén egy nagy piros folt jelent meg
- Te vérzel! Várj majd…majd én…
- Ez csak ketchup! – a nő letörölte a vörös pacát és
lenyalta az ujját. - látod? Éppen az élelmiszer osztályra készültem ezzel a
raklapnyi ketchuppel, mustárral és majonézzel, aztán jöttél te és BUMM!
- Tényleg rémesen sajnálom. Ki…kifizetem a kárt.
- Hagyd a fenébe. Néhány üveg paradicsomszósz nem a
világ vég-
- SARAH!!! Mi az isten folyik itt?!
A mély, dühös hang a kopaszodó, alacsony
műszakvezető, Miles felől jött.
- Az én hibám - szabadkozott Ruka – nagyon
röstellem, nem figyeltem és összeütköztünk
- Sarah menj folytasd a munkád, addig én
elbeszélgetek ezzel a legénnyel
- Vettem.
A kopasz alak felvonta szemöldökét és míg ő Rukát
méregette, Sarah lassan megindult.
- Na és mondja, hogyan akar fizetni? – Miles Ruka
felé fordult
- Mennyivel tartozom?
- 30 dollár- felelte a férfi
- Maga most viccel? 30 dollár ezért a pár vacak
tubusért?! – kiáltott Sarah a háttérből
- Te ebbe ne szólj bele, Sarah!
- Végül is igaza van, nem magának ment neki! Ne
akarjon mindenből pénzt csinálni, maga sóher paraszt! Vége a világnak, jajj az
pár üveg ketchup! Végünk van!!! Mi van nem hallottak még szarkazmusról, majmok?
- Ezt még este megbeszéljük, kisasszony! – Miles
dühöngve, nagyokat hadonászott a levegőben
Közben megérkezett Kazuya is, aki csak tátogott:
- Mi van itt?
- Én csak… fellöktem azt a lányt és kárt okoztam. 30
dollárt kell fizetnem. Nem tudom van-e annyi nálam, még a gyó-
- Nyugi haver! Majd én kifizetem. Mit törtél el,
porcelánt, hogy ennyit kell perkálnod?
- Eltört három tubus ketchupot! – kiáltotta Sarah a
háttérből – micsoda borzalom!!! Az nem fontos, hogy kis híján betörte a
képemet. Mellesleg nem ártana orvoshoz vinni, úgy bambult, mint valami
kápszeres!
- Azt hittem vér… Re…remélem nem sérült meg. – Ruka
elővette a tárcáját, de Kazuya megállította
- Mondtam, majd én elintézem. Van neked így is elég
bajod. – Kazuya kivette az összeget és átadta a férfinak, aki csak hunyorított
- Legközelebb nézzen a lába elé.
Miles zsebre vágta a pénzt és eltűnt a sorok között.
Kazuya fogta a kosarat fizetett a kasszánál, majd kiment barátjával az
üzletből, de még mielőtt beszálltak volna a kocsiba visszanézett:
- Hát, ide sem jövünk többet.
- Az én hibám…
- Ja, Ruka, ne kezd! Nem a te hibád! Micsoda
pénzsóvár faszi! Még egy ilyen smucig alakot.
Ilyet még nem pipáltam. Ezekre sem fogok több pénzt költeni. Te jól
vagy?
- Igen… Elég nagyot koccantunk, de jól vagyok.
Figyelj, visszaadom. Nem akarok tartozni.
- Majd megadod. Most hazaviszlek, oké? De előtte még
beugrunk abba a mennyei kajáldába.
- Nem fontos, majd eszek valamit, van még
fagyasztott kaja a hűtőben.
- Nincs ellenkezés! Enned kell, de nem szemetet!
Most... ÁÁÁH!!!
Kazuya ijedten hátravágódott az ülésben, a
motorháztetőn ugyanis egy nő csücsült, hatalmas bakancsban. Bal lábfejével megkopogtatta
az üveget. Sarah volt az, kezében bankjegyekkel:
- Tessék. Az a paraszt főnököm mindenben a pénzt
keresi. Vedd el a pénzt, aztán menjetek.
- Miért adod ezt nekünk? - kérdezte Ruka – az én hibám volt.
- Tojok rá. Ez a szerelés már így is gáz. Ez már nem
ront rajta. Estem én már jobban pofára. Tedd már el!
- És… ha bajba kerülsz? Nem akarom, hogy kirúgjanak!
– Ruka elvette a pénzt, bár nem akarta
- Amiatt ne aggódj, ahhoz túl beszariak. Szar az
üzlet, kevés az ember. És már hozzászoktam Miles baromságaihoz és paraszt
viselkedéséhez. Nem te vagy az első és utolsó, akit megkopaszt. Undorító alak.
- Jó a cipőd! – nevetett Kazuya
- Ez bakancs, te majom. – Sarah leugrott a
motorháztetőről és visszasétált az üzletbe
- Honnét jött? Nem is láttam ezt a csajt! De kár,
hogy szemüveges, amúgy jól néz ki.
- Már megint kezded – sóhajtott Ruka
- Azért tök jó arc. Bírom a vagány csajokat, hehe.
Láttad a kitűzőket a sapiján? „Vénusz Ánusz”. Ez mekkora!
Kazuya még perceken át Sarah vicces kitűzőiről
beszélt, közben Ruka esze csak azon járt, hogy ez a szőke nő miért segített
neki. Miért adta vissza a pénzt? Talán megsajnált? Ennyire nyomorult vagyok?
Gondolta magában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése