5. Fejezet
Az Étterem
Kazuya és Ruka végül megérkeztek az étterembe, ahol sokkal kellemesebb hangulat fogadta őket.
- Óóó, ezerszer jobb! Nem megmondtam? Dobd le magad, addig én elintézem a kajánkat.
Kazuya leadta a rendelést és a bókokat az ott dolgozó fiatal lánynak, majd csatlakozott barátjához:
- Csak 10-15 perc és kész is van. Hidd el nekem, ennél jobb taco nincs a környéken! Kértem bele mindent.
- Ahhoz képest, miszerint arról volt szó, „csak hazaviszel”, mindenhol voltunk, csak otthon nem. Elég izgalmas napom van.
- Legalább tudod milyen érzés, mikor a lányom azt mondja a parkban: „Apu csak egy kört megyek a csúszdán”. És ott tartunk, hogy 7 -szer csúszott le rajta. „Áh, de még hintázni is akarok!” Meg aztán… „Még a mászókára fel sem mentem!”.
Ruka elnevette magát:
- Hát igen a gyerekek már csak ilyenek. Igazából nem bánom, jól esik egy kicsit kiszakadni az unalmas mindennapokból.
- Az ételt sem fogod bánni. Remélem van elég hely a gyomrodban, férfias adagot kértem.
- Egy újabb altesti humor, Mr. Humor Kazuyától. Ezeket sosem unod meg?
- Dehogy! A nejem épp ezt szereti bennem. Kivéve, ha a súlyára teszek megjegyzést. Amikor várandós volt Daisy-vel, sosem felejtem el… Megtanultam a leckét.
- Igen arra emlékszem, seprűvel kergetett végig a házban. Sose húzz ujjat egy állapotos nővel! De vicces volt, jót nevettem rajta.
- Parancsoljanak, a rendelésük. Férfias adag, ahogy kérte. – nevetett a pincérnő, és lerakta a két méretes taco-t az asztalra - Disfrute de su comida. – a csinos hölgy rákacsintott Kazuyára
- Ez… tényleg nagy falat lesz – mondta csodálkozva Ruka
- Én szóltam. Nos akkor, Buen provecho!
A finom étel pillanatok alatt elfogyott a tálcáról.
- Te jószagú… ez tényleg nagyon finom volt. -Ruka hátradőlt a székben, vigyázott közben, nehogy hátraessen - úgy tele vagyok, még mozdulni sem tudok!
- Én is alig hiszem el, hogy ez mind belénk fért, hehe. De igazam volt, nem?
- Tényleg megérte idejönni.
- Tessék, fiúk, egy kis frissítő. A ház ajándéka. Esetleg hozhatok még valamit?
- Isten ments, így is majd kidurranok. – nevetett hasát simogatva Ruka
- Én kérnék egy nagy adag Enchilada-t.
- Haver, hova fér beléd ennyi?
- Nem nekem lesz, drága barátom. Ez a tied. Szépen hazaviszed és megeszed.
- Kazuya… megőrültél? Már így is kizabáltalak a vagyonodból!
- Haha… jó szóhasználat. Sose félts engem, nem a pénz számít. – Kazuya a pincérnő felé fordult – tudod mit, legyen kettő. Had egyen ez a szegény srác.
- Rendben. Máris készítjük.
Rukában megfagyott a szó. De nem hagyta a dolgot annyiban. Elővette a Sarah-tól kapott 30 dollárt, és a pincérnő kezébe nyomta:
- Ez a tied. Egy kis borravaló.
- De... ez sok pénz. Nem fogadhatom el. -hüledezett a fiatal nő
- Tekints rá úgy, mint „jótékony adomány”. Ennyi jár ezért a remek kiszolgálásért és ételért.
A nő elvette a pénzt, majd beletette egy kis dobozba, ami gyerekrajzokkal volt díszítve:
- Akkor adjuk azoknak, akik rászorulnak. – Ruka felé fordult, és rámosolygott – Köszönjük. – hirtelen feltűnt neki, hogy a férfi feje be van kötözve – mi történt veled?
- Semmi komoly, csak egy kis… koccanás. – egy pillanatra Rukának eszébe jutott az erdő – tényleg álmodtam volna?
- Azért vagyunk itt, hogy egy kicsit erőre kapjon. – mosolygott Kazuya
- Így már mindent értek. Ritka egy ilyen igaz barát. Sajnos még nem ismerek sok embert, néhány hete költöztünk az országba. A nevem Nina.
- Ma már te vagy a harmadik csinos hölgyike, akit volt szerencsénk megismerni, Nina.
Nina elpirult, de Ruka csak csóválta a fejét:
- Ne merészeld!
- Micsodááát? – kérdezte Kazuya „ártatlan” tekintettel – csak kedves vagyok hozzá
- Persze. Fogadjunk már gondolatban randit tervezel! Tudom jót akarsz, de időre van szükségem. Amint kész a rendelés, szépen hazamegyünk. Úgy érzem mindjárt bealszok… Ez a taco valóban laktatóra sikerült.
- Oké, oké. Abbahagytam… Le ne harapd a fejem. – Kazuya azonban nem adta fel. Amíg barátja nem figyelt, gyorsan leírta a számát egy cetlire, és mikor Nina megérkezett az Enchilada-val, gyorsan a lány zsebébe dugta – Így ni. Mehetünk.
Ruka több óra csúszással, de végre-valahára hazaért. Megköszönte Kazuyának a segítséget, fuvart és természetesen az ebédet is. Beérkezve a lakásába újabb bánatos érzés töltötte meg a szívét. A hatalmas ágy, amin eddig kedvesével osztozott, most ott állt üresen. Noha egyedül élt, rendet tartott, mindennek megvolt a helye. A ruhái szépen kivasalva, összehajtogatva voltak a szekrényben. Ruka a hűtőbe tette az ételt, és megindult a fürdőszobába. A zuhany alatt hosszasan elgondolkodott a vele történtekről. Csak úgy zakatoltak a gondolatok a fejében. A tudomány embereként képtelen volt hinni a démonokban és a szellemekben.
– Kazuyának igaza van. Ez nem lehetett más, mint álom… Beütöttem a fejem… Össze kell szednem magam… Ami az erdőben történt, az nem történt meg a valóságban…
A meleg zuhany után ágyba bújt, tekintete a falra meredt. A szúrós szag még mindig ott pangott az orrában, szinte érezte a torkát szorító ujjakat. Fáradt volt, mégsem bírt elaludni. Hiába hunyta le a szemeit nem jött rájuk álom, tovább bámulta a falat. De nem Ruka volt az egyetlen, aki aznap este nem tudott nyugovóra térni. A St. Amelia Kórház falai között, egy fekete hajú nővér állt, arcán döbbenettel. Kezében ugyanis egy terhességi tesztet tartott, két csíkkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése